2007 augusztus 17-án, pénteken, 11 órakor Gelence település  köszöntötte hazatérő és otthonélő fiait, lányait, vendégeit. A falu bejáratánál található székelykapu alatt köszöntötte az egybegyülteket  Kocsis Judit kultúrigazgatónő, köszöntőbeszédet mondott  Kovács Zsuzsanna, a gelencei iskola igazgatónője, szavalatok és furulyaszó hangzott el az iskola diáklányai előadásában  (Kovács Tímea  Molnos Lajos "Hazatérés"-, Pap Nóra Vass Albert "Üzenet Haza" című versét szavalta el, Ráduly Nóra a Kormorán együttes Honfoglalás című dalát furulyán adta elő). A hazatérőket kürtőskaláccsal és szilvapálinkával fogadták, a  székelykapu alatti rendezvény a Székely hímnusz eléneklésével ért véget. Az ünnepség után az egybegyültek közös beszélgetésre, falatozásra tértek be a helyi kultúrotthonba. Ma újra jó volt gelenceinek lenni !

        
Kovács Zsuzsanna, a gelencei iskola igazgatónője  
ünnepi beszéde:

KEDVES ÜNNEPLŐ SZÉKELYFÖLDI MAGYAROK ! 

    Engedjék meg, hogy a „Jancsó Benedek” I-VIII osztályos iskola igazgatósága nevében köszöntsem önöket, köszöntök minden Gelencéről elszármazott, de szülőföldjéd nem feledő honfitársunkat !
    A mai nap ünnep önök számára, ünnep a falu, de ugyanakkor iskolánk számára is, ahol sarjadó ifjúságuk diákéveit, emlékeit töltötték, első baráti kötelékeik alakultak ki és mely évek megtanították a becsületes, kitartó munkára, a felelősségtudatra, a kitartásra, a megmaradásra, a székely nemzeti öntudat ápolására.
    A mai napon találkozni jöttünk össze. Minden elszármazottat meghívtak, hazahívtak kikapcsolódni, erőt meríteni, oda ahol az első lépéseit tette, ahol először sírt, nevetett, örvendezett, játszott, szeretett és szerették. Várt minden elszármazott gelencei lakost a szülőfalu, a szülők, a család, barátok, ismerősök, falustársak, a Gelencét koszorúzó szép hegyek, az örökzöld fenyvesek és csobogó patakok. Mi itthonmaradottak végig megőriztük a ránkhagyott örökséget, nemzetiségünket és szokásainkat soha meg nem tagadtuk, minden napi munkánk által, községünk megmaradását és fejlődését biztosítottuk. Az idők során elődeink kitörülhetetlen jeleket hagytak maguk után, melyet a mai napig megőriztünk: 800 éves temlomot, mely a világörökség részét képezi. Évente ezrek látogatják, az itt megszálló turisták, vendégek magyarságtudatukban itt merítenek, tőlünk új erőt. Önök, Gelence elszármazottjai községünk küldöttjei, ezért megkérjük, hogy hordozzák magukkal a világban községünk hírnevét, és soha ne feledjék a megtett út során a helyet, ahonnan elindultak, hiszen szent ez a föld, amit elődeink védtek, szent a hely, mely első lépteitek emlékét őrzi, szent a táj, mert élet hatja át. Gelence község fejlődő település és fejlődését annak köszönheti, hogy élnek még itt kitartó, becsületes, és dolgos székely emberek, és a fejlődés utját nem állhatja senki, hiszen “az idő lemarja a gyomokat. A víz szalad, a kő marad. A kő marad. „

Mindannyiuknak kivánom, hogy Isten adjon erőt, egészséget, kitartást, sok boldogságot 

és még nagyon sok alkalmat az ünneplésre!